Ennyi jut eszembe a vasárnapról. Mocskos ÁVH!
2010. július 10., szombat
2010. június 19., szombat
Híven, becsülettel, vitézül
1.Megemlékezzél arról, amivel Istennek tartozol!
2.Én vagyok a te hazád: Nagy-Magyarország!
3.Hűséged, becsületed, vitézséged nem eladó!
4.Légy erkölcsös, józan életű, engedelmes!
5.Tiszteld elöljáróidat, mint atyádat, szeresd bajtársaidat, mint tenmagadat!
6.Tanulj és tudj: a Tudás második fegyvered!
7.Védd a másét. A magadét ne pazarold!
8.Mögötted a törvény. Előtted is az legyen!
9.Igaztalanul ne vádolj, fegyvered ártatlant ne bántson!
10.A család szentély. Ha magadnak nincs: őrsödben, s a körül megtalálod!
2.Én vagyok a te hazád: Nagy-Magyarország!
3.Hűséged, becsületed, vitézséged nem eladó!
4.Légy erkölcsös, józan életű, engedelmes!
5.Tiszteld elöljáróidat, mint atyádat, szeresd bajtársaidat, mint tenmagadat!
6.Tanulj és tudj: a Tudás második fegyvered!
7.Védd a másét. A magadét ne pazarold!
8.Mögötted a törvény. Előtted is az legyen!
9.Igaztalanul ne vádolj, fegyvered ártatlant ne bántson!
10.A család szentély. Ha magadnak nincs: őrsödben, s a körül megtalálod!
2010. május 18., kedd
Így gondozd a zsidódat
A csokorba kötött zsidót szétbontjuk, és éles késsel ferdén visszavágjuk. Kivétel a fásszárúak, mert azokat törjük vagy kalapáccsal zúzzuk. Nehogy megrohadjon a zsidó. Az összement zsidót a savó leöntése után túrónak használhatjuk.... A zsidó emlős. Egy zsidó nem csinál nyarat. A zsidó a sötét, ahová Európa ugrik. Ki tartson zsidót ? Kezdő zsidóbarát inkább kanzsidót tartson, ne szukát! Tanácsosabb fajtiszta zsidót beszerezni, mint valami bizonytalan származású zsidót. Öreg zsidót ne vegyünk! A zsidót következetesen dicsérjük vagy dorgáljuk! Lágy, barátságos hang: jól van, jó zsidó, illetve keményen, határozottan: pfuj, zsidó, helyedre! A zsidó a tartós fogyasztási cikkek kategóriájába tartozik. Olcsó zsidónak híg a leve! A zsidótartás csak akkor gazdaságos, ha a törzsállományunktól szaporulatot nyerünk, és azt fölneveljük. Az erogén zónákat kék-fehér-kékkel jeleztük... Hogyan öltöztessük a zsidókat? Ami a pelenkázást illeti, legjobb a zsidót minden étkezés előtt tisztába tenni. Szoptatás 3 óránként. Levegőt minden zsidó igényel, de nem huzat formájában. Palesztína huzatos... (magyarul: húzzon el innen minden zsidó).A rágalmaktól zsidód minősége alig változik, az esetleges vizeletfoltokkal ne törődj, bazmeg. Így gondozd a zsidódat!
Amíg lapozol lefelé, gondold el, hogy mi minden vagyok...
Majd olvasd el az eredetit Imre Kertesz puszipajtásától és fajtársától...
Amíg lapozol lefelé, gondold el, hogy mi minden vagyok...
Majd olvasd el az eredetit Imre Kertesz puszipajtásától és fajtársától...
2010. április 14., szerda
Nekrológ
Örök nyugalomra helyezték Daróczi Dávidot. Gyurcsány búcsúztatta, aki szerint Daróczi élete azt üzeni, hogy „muszáj tovább menni az úton”. Hát ő is tovább ment, csak tett egy kis kitérőt. Az igazat megvallva valamelyest felnézek rá, hogy a Gyurcsány kormány egyetlen olyan figurája, akinek volt mersze önkritikát gyakorolni. Vagy csak Romhányisan: Azt lett volna katasztrófa, ha nem bír el az akasztófa.
2010. április 11., vasárnap
A költészet napja - Kubatov ajánlásával
József Attila: Levegőt
Ki tiltja meg, hogy elmondjam, mi bántott
hazafelé menet?
A gyepre éppen langy sötétség szállott,
mint bársony-permeteg
és lábom alatt álmatlan forogtak,
ütött gyermekként csendesen morogtak
a sovány levelek.
Fürkészve, körben guggoltak a bokrok
a város peremén.
Az őszi szél köztük vigyázva botlott.
A hűvös televény
a lámpák felé lesett gyanakvóan;
vadkácsa riadt hápogva a tóban,
amerre mentem én.
Épp azt gondoltam, rám törhet, ki érti,
e táj oly elhagyott.
S im váratlan előbukkant egy férfi,
de tovább baktatott.
Utána néztem. Kifoszthatna engem,
hisz védekezni nincsen semmi kedvem,
mig nyomorult vagyok.
Számon tarthatják, mit telefonoztam
s mikor, miért, kinek.
Aktákba irják, miről álmodoztam
s azt is, ki érti meg.
És nem sejthetem, mikor lesz elég ok
előkotorni azt a kartotékot,
mely jogom sérti meg.
És az országban a törékeny falvak
- anyám ott született -
az eleven jog fájáról lehulltak,
mint itt e levelek
s ha rájuk hág a felnőtt balszerencse,
mind megcsörren, hogy nyomorát jelentse
s elporlik, szétpereg.
Óh, én nem igy képzeltem el a rendet.
Lelkem nem ily honos.
Nem hittem létet, hogy könnyebben tenghet,
aki alattomos.
Sem népet, amely retteg, hogyha választ,
szemét lesütve fontol sanda választ
és vidul, ha toroz.
Én nem ilyennek képzeltem a rendet.
Pedig hát engemet
sokszor nem is tudtam, hogy miért, vertek,
mint apró gyermeket,
ki ugrott volna egy jó szóra nyomban.
Én tudtam - messze anyám, rokonom van,
ezek idegenek.
Felnőttem már. Szaporodik fogamban
az idegen anyag,
mint szivemben a halál. De jogom van
és lélek vagy agyag
még nem vagyok s nem oly becses az irhám,
hogy érett fővel szótlanul kibirnám,
ha nem vagyok szabad!
Az én vezérem bensőmből vezérel!
Emberek, nem vadak -
elmék vagyunk! Szivünk, mig vágyat érlel,
nem kartoték-adat.
Jöjj el, szabadság! Te szülj nekem rendet,
jó szóval oktasd, játszani is engedd
szép, komoly fiadat!
(1935. nov. 21.)
Ki tiltja meg, hogy elmondjam, mi bántott
hazafelé menet?
A gyepre éppen langy sötétség szállott,
mint bársony-permeteg
és lábom alatt álmatlan forogtak,
ütött gyermekként csendesen morogtak
a sovány levelek.
Fürkészve, körben guggoltak a bokrok
a város peremén.
Az őszi szél köztük vigyázva botlott.
A hűvös televény
a lámpák felé lesett gyanakvóan;
vadkácsa riadt hápogva a tóban,
amerre mentem én.
Épp azt gondoltam, rám törhet, ki érti,
e táj oly elhagyott.
S im váratlan előbukkant egy férfi,
de tovább baktatott.
Utána néztem. Kifoszthatna engem,
hisz védekezni nincsen semmi kedvem,
mig nyomorult vagyok.
Számon tarthatják, mit telefonoztam
s mikor, miért, kinek.
Aktákba irják, miről álmodoztam
s azt is, ki érti meg.
És nem sejthetem, mikor lesz elég ok
előkotorni azt a kartotékot,
mely jogom sérti meg.
És az országban a törékeny falvak
- anyám ott született -
az eleven jog fájáról lehulltak,
mint itt e levelek
s ha rájuk hág a felnőtt balszerencse,
mind megcsörren, hogy nyomorát jelentse
s elporlik, szétpereg.
Óh, én nem igy képzeltem el a rendet.
Lelkem nem ily honos.
Nem hittem létet, hogy könnyebben tenghet,
aki alattomos.
Sem népet, amely retteg, hogyha választ,
szemét lesütve fontol sanda választ
és vidul, ha toroz.
Én nem ilyennek képzeltem a rendet.
Pedig hát engemet
sokszor nem is tudtam, hogy miért, vertek,
mint apró gyermeket,
ki ugrott volna egy jó szóra nyomban.
Én tudtam - messze anyám, rokonom van,
ezek idegenek.
Felnőttem már. Szaporodik fogamban
az idegen anyag,
mint szivemben a halál. De jogom van
és lélek vagy agyag
még nem vagyok s nem oly becses az irhám,
hogy érett fővel szótlanul kibirnám,
ha nem vagyok szabad!
Az én vezérem bensőmből vezérel!
Emberek, nem vadak -
elmék vagyunk! Szivünk, mig vágyat érlel,
nem kartoték-adat.
Jöjj el, szabadság! Te szülj nekem rendet,
jó szóval oktasd, játszani is engedd
szép, komoly fiadat!
(1935. nov. 21.)
2010. március 16., kedd
Papp-Váry Elemérné Sziklay Szeréna - Hitvallás (Magyar Hiszekegy)
Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában,
Hiszek egy isteni örök igazságban,
Hiszek Magyarország feltámadásában.
Ez az én vallásom, ez az én életem,
Ezért a keresztet vállaimra veszem,
Ezért magamat is reá feszíttetem.
Szeretném harsogni kétkedők fülébe,
Szeretném égetni reszketők lelkébe,
Lángbetűkkel írni véres magyar égre:
Ez a hit a fegyver, hatalom és élet,
Ezzel porba zúzod minden ellenséged,
Ezzel megválthatod minden szenvedésed.
E jelszót, ha írod lobogód selymére,
Ezt, ha belevésed kardod pengéjébe,
Halottak országát feltámasztod véle.
Harcos, ki ezt hiszed, csatádat megnyerted,
Munkás, ki ennek élsz, boldog jövőd veted,
Asszony, ki tanítod, áldott lesz a neved.
Férfi, ki ennek élsz, dicsőséget vettél,
Polgár, ki ezzel kélsz, új hazát szereztél,
Magyar, e szent hittel mindent visszanyertél.
Mert a hit az erő, mert aki hisz, győzött,
Mert az minden halál és kárhozat fölött
Az élet Urával szövetséget kötött.
Annak nincs többé rém, mitől megijedjen,
Annak vas a szíve minden vésszel szemben,
Minden pokol ellen, mert véle az Isten!
Annak lába nyomán zöldül a temető,
Virágdíszbe borul az eltiport mező,
Édes madárdaltól hangos lesz az erdő.
Napsugártól fényes lesz a házatája,
Mézes a kenyere, boldogság tanyája,
Minden nemzetségén az Isten áldása.
Magyar! te most árva, elhagyott, veszendő,
Minden nemzetek közt lenn a földön fekvő,
Magyar legyen hited s tied a jövendő.
Magyar, legyen hited és lészen országod,
Minden nemzetek közt az első, az áldott,
Isten amit néked címeredbe vágott.
Szíved is dobogja, szavad is hirdesse,
Ajkad ezt rebegje, reggel, délben, este,
Véreddé hogy váljon az ige, az eszme:
Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában,
Hiszek egy isteni örök igazságban,
Hiszek Magyarország feltámadásában!
Hiszek egy isteni örök igazságban,
Hiszek Magyarország feltámadásában.
Ez az én vallásom, ez az én életem,
Ezért a keresztet vállaimra veszem,
Ezért magamat is reá feszíttetem.
Szeretném harsogni kétkedők fülébe,
Szeretném égetni reszketők lelkébe,
Lángbetűkkel írni véres magyar égre:
Ez a hit a fegyver, hatalom és élet,
Ezzel porba zúzod minden ellenséged,
Ezzel megválthatod minden szenvedésed.
E jelszót, ha írod lobogód selymére,
Ezt, ha belevésed kardod pengéjébe,
Halottak országát feltámasztod véle.
Harcos, ki ezt hiszed, csatádat megnyerted,
Munkás, ki ennek élsz, boldog jövőd veted,
Asszony, ki tanítod, áldott lesz a neved.
Férfi, ki ennek élsz, dicsőséget vettél,
Polgár, ki ezzel kélsz, új hazát szereztél,
Magyar, e szent hittel mindent visszanyertél.
Mert a hit az erő, mert aki hisz, győzött,
Mert az minden halál és kárhozat fölött
Az élet Urával szövetséget kötött.
Annak nincs többé rém, mitől megijedjen,
Annak vas a szíve minden vésszel szemben,
Minden pokol ellen, mert véle az Isten!
Annak lába nyomán zöldül a temető,
Virágdíszbe borul az eltiport mező,
Édes madárdaltól hangos lesz az erdő.
Napsugártól fényes lesz a házatája,
Mézes a kenyere, boldogság tanyája,
Minden nemzetségén az Isten áldása.
Magyar! te most árva, elhagyott, veszendő,
Minden nemzetek közt lenn a földön fekvő,
Magyar legyen hited s tied a jövendő.
Magyar, legyen hited és lészen országod,
Minden nemzetek közt az első, az áldott,
Isten amit néked címeredbe vágott.
Szíved is dobogja, szavad is hirdesse,
Ajkad ezt rebegje, reggel, délben, este,
Véreddé hogy váljon az ige, az eszme:
Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában,
Hiszek egy isteni örök igazságban,
Hiszek Magyarország feltámadásában!
2010. március 15., hétfő
Többet lopunk, mint gondolná
Éppen tévét néztem, amikor eszembe jutott, hogy megetetem az argentín csótányaimat. Felemeltem a faunaboxot és egyet sem láttam benne, pedig sejtésem szerint olyan 10 darabnak kellett volna lennie. Közben a tévében politikai hirdetést adtak. Tudjátok az a Szarházy, vagy Senkiházy? Mindig elfelejtem a nevét... Csak fél füllel hallgattam, mert közben azzal voltam elfoglalva, hogy hova lettek a háziállataim. Megráztam a dobozt és a frissen kikeltek is előszaladtak, úgy kb. 30-40 darab. Mindeközben a közpénből fizetett hirdetés vége felé a maszop új tolvaj jelöltje benyögi: Többen vagyunk, mint gondolná...
Valahogy nekem is ez jutott eszembe, ahogy a csótányok előszaladtak a forgácsból. Vajon önkritikát gyakorolva, őket is ez ihlette?
Valahogy nekem is ez jutott eszembe, ahogy a csótányok előszaladtak a forgácsból. Vajon önkritikát gyakorolva, őket is ez ihlette?
2010. március 14., vasárnap
2010. február 19., péntek
2010. február 3., szerda
2010. január 22., péntek
2010
Mostanában kidolgozom a belem, de nem tudtam megállni, hogy ne keressek egy videót a választások közeledtével.
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)

