Csak azért, hogy ne mindig náculjak...
Kibaszott PaFén elittam a májamat, hasnyálmirigyemet, agyamat, önbecsülésemet, egzisztenciámat. Még ezzel a faszfejjel is szóba álltam. Most pedig jön a spórolós hónap, mert július EFOTT. Szigetet meghagyom a múltnak. Személytelen szar. Laci: "Lejössz? Légyszí'! Ígérem, nem rúgunk be." Na jó. Így oké.
Péntek kreténekkel telt. Baromarcú, nihilista szarokkal, akiknek egyetlen élménye a hányás után üvegtörés. Na azért nem mindenki, de ők is többnyire elítélték az agyhiányt. Aztán Tomiék megmentettek. Bevallom jó volt látni, hogy azért érzi valaki szarul magát, amit nem is olyan régen ő is megtett velem. Tatára nem megyek többet absztinenciával a zsebemben. Köznyelvben csak slusszkulcs. Nem is tartott sokáig. Nem bírtam nézni.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)


Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése