.

Pont így terveztem EFOTT-ról haza érni. De végre elvált a szar a májtól. Miért hittem, hogy akkora máj, mint egy 60 éves kőművesé? Ez már nem is szar, ez egy kurva nagy trágyadomb volt, amin kiskakasnak hittem magam. Aztán elkapott a gazda a nyakamnál fogva, elvágta és röhög rajtam, hogy bíztam benne. Én pedig a véremtől hörgök a porban. Kívülállóként többet lát az ember. Én is kívül állok és sokkal többet látok emberek sötét oldalából, ami teljesen jó dolog, mert mások hibájából fájdalommentesen tanul az ember. Mégis valami nyomasztó érzés feszít belülről, ami eddig nem volt ott. Azt az űrt tölti ki, amire azt hittem, hogy a legrosszabb dolog az emberben. Csak idegen lényeket látok boldognak, ők pedig engem. Valójában ők sem azok, csak a XXI. század megköveteli a látszatot.