Tegnap este csörög a telefon. "Tudsz menni Szentendrére?". Hát... Menni is tudok, meg Szentendre is tudom hol van, de különben is. Ezt már megbeszéltük. Ja! Hogy azonnal? Éjjel? Persze! Minek? Hát ha te sem tudod, akkor én honnan fogom megtudni? Majd ott? Fasza. Mehetünk! Azért ezt még megehetem?...
Megtudtam, hogy elszaporodtak a sünök a környéken és kárt tehetnek a B-terv helyszínében. Ilyen kártékony állat, bizony. Tuti lenne igény valami féregírtóra ellene. Persze nem történt éjjel semmi, ahogy sejtettem. Nem baj, majd holnap. Ha megkapja a játékszerét nem megy haza, amíg nem játszott.
Mindjárt 9 óra, buszok még sehol. Három lehetőség merült fel bennem.
1. Az összes busz egyszerre rohadt le valahol.
2. A csillagharcosok feltartóztatták őket.
3. Ez kandikamera.
Alig, hogy kigondolom begördülnek. Szépen sorban, mint egy konvoj. Így roboghattak a marhavagonok is jobb korban. Csak ők nem akartak menni, mert tudták, hogy fizikai munka vár rájuk. De itt nem. Itt fehér inges emberek szálltak le a buszról, mint valami központi ünnepségen. Aztán minden ingre felkerült egy fekete mellény. Hátán szép fehér oroszlánnal. Eskü háromkor, tehát reggel kilenc. Letettük az esküt. Előbb mi, majd a Csendőr Század. Nem értettem, hogy miért ilyen korán, de egy szép koreográfia része volt. A többiek már díszkísérettel jöttek. Jó látni, hogy akkora arrafelé a közbiztonság, hogy több száz készenléti droid vigyáz ránk a cigánybűnözőkkel szemben. Légi parádé, mint augusztus 20-án, rendőrségi helikopterrel. A buszok szorosan egymás után álltak, mert kék ruhás perverz állatok kukkoltak. Nem ám meglátnak, amíg én is átöltözök ünneplőbe. De nem hagyta őket nyugodni a kíváncsiság. Csak be akartak jönni, minden irányból. Biztos mindenki látott olyat, amikor kóbor kutya acsarkodik a háziebbel. Kerítés mellett, fej-fej mellett, egymásról le nem véve a szemét, követik egymást. Nem tudni, hogy ki irányít és kit vezetnek. Itt sem lehetett tudni. Látszólag mi követtük a kóbor korcsokat, valójában olyan szépen jöttek utánunk, hogy póráz sem kellett. Mire körbe állták a kerítést, rájöttek, hogy több gárdista jut egy sünre, mint hitték. Mi a buszok között álltuk útjukat, elvégre magánterületen garázdálkodnak. Egymás övébe kapaszkodva, elszántan, gázálarcban (hisz már ismerjük őket). Egy darabig tartottuk a droidokat, majd parancsot kaptunk, hogy igazoljuk magunkat. Hát legyen. Sorba álltunk, mintha ingyen osztanának valamit. Bajtársam érdeklődésére, hogy "Ebből a szarból sosem fogy ki az üzemanyag?", felvetettem, hogy ha néha le is szállna -ha már az én pénzemből tankolják- a gyerekek felmehetnének sétahelikopterezni, olyat még úgysem csináltak. Ketten is elröhögték magukat. Vissza mosolyogtam. Magamban meg gondoltam: "Pókerhez is hülyék vagytok..." Amíg a heti jogtiprásomért álltam sorban, arra gondoltam, hogy milyen ügyes koppintása ez a -biztos nem drága- páncél a természetnek. Nem is értem, hogy miért sünök. Sem tüskéjük, sem nem aranyosak. Inkább bogarak. Ügyes másolata a rovarok evolúciós törzsfejlődésének, funkciója ugyanaz. Megvédi az állatot és helyettesíti a gerincoszlopot. Sorra kerültem közben. Előadó tiszteleg. Néztem, mint hal a szatyorban. Én gyorsan vissza. Engem ilyen jól neveltek. Amilyen az adjon Isten (Szebb jövőt!), olyan a fogadj Isten. Anyja neve három példányban, bla-bla-bla... Elsimeri a jogsértést? Persze, hogy nem. Remélem csak formaságból kérdez rá és nem azért, mert ennyire hülye. Ügyes voltam, sor vége. Hátra nézek, előkerült a focilabda, amivel fél órával előtte kikergettek a világból. Elvégre családi nap van, vagy mi a szösz. Beállok focizni. Majd néznek hülyén az ÁVH-sok. Néztek biza'! Nem tudták mire vélni, hogy egy magántelken, családi napon, családi- és szabadidőprogramok vannak... Jééé!
Úgy megszeppentek, hogy nem is rontották tovább a levegőt.
Még meghallgattuk a beszédeket, áldoztunk az egészségnek, elbúcsúztunk a közelebbi ismerősöktől és elindultunk haza. Fáradtabb voltam, mint szomjas. Hiányzott már a civilizáció is. El sem hiszem, hogy nem kocsiülésen, meg hangyabolyban alszok.
Megtudtam, hogy elszaporodtak a sünök a környéken és kárt tehetnek a B-terv helyszínében. Ilyen kártékony állat, bizony. Tuti lenne igény valami féregírtóra ellene. Persze nem történt éjjel semmi, ahogy sejtettem. Nem baj, majd holnap. Ha megkapja a játékszerét nem megy haza, amíg nem játszott.
Mindjárt 9 óra, buszok még sehol. Három lehetőség merült fel bennem.
1. Az összes busz egyszerre rohadt le valahol.
2. A csillagharcosok feltartóztatták őket.
3. Ez kandikamera.
Alig, hogy kigondolom begördülnek. Szépen sorban, mint egy konvoj. Így roboghattak a marhavagonok is jobb korban. Csak ők nem akartak menni, mert tudták, hogy fizikai munka vár rájuk. De itt nem. Itt fehér inges emberek szálltak le a buszról, mint valami központi ünnepségen. Aztán minden ingre felkerült egy fekete mellény. Hátán szép fehér oroszlánnal. Eskü háromkor, tehát reggel kilenc. Letettük az esküt. Előbb mi, majd a Csendőr Század. Nem értettem, hogy miért ilyen korán, de egy szép koreográfia része volt. A többiek már díszkísérettel jöttek. Jó látni, hogy akkora arrafelé a közbiztonság, hogy több száz készenléti droid vigyáz ránk a cigánybűnözőkkel szemben. Légi parádé, mint augusztus 20-án, rendőrségi helikopterrel. A buszok szorosan egymás után álltak, mert kék ruhás perverz állatok kukkoltak. Nem ám meglátnak, amíg én is átöltözök ünneplőbe. De nem hagyta őket nyugodni a kíváncsiság. Csak be akartak jönni, minden irányból. Biztos mindenki látott olyat, amikor kóbor kutya acsarkodik a háziebbel. Kerítés mellett, fej-fej mellett, egymásról le nem véve a szemét, követik egymást. Nem tudni, hogy ki irányít és kit vezetnek. Itt sem lehetett tudni. Látszólag mi követtük a kóbor korcsokat, valójában olyan szépen jöttek utánunk, hogy póráz sem kellett. Mire körbe állták a kerítést, rájöttek, hogy több gárdista jut egy sünre, mint hitték. Mi a buszok között álltuk útjukat, elvégre magánterületen garázdálkodnak. Egymás övébe kapaszkodva, elszántan, gázálarcban (hisz már ismerjük őket). Egy darabig tartottuk a droidokat, majd parancsot kaptunk, hogy igazoljuk magunkat. Hát legyen. Sorba álltunk, mintha ingyen osztanának valamit. Bajtársam érdeklődésére, hogy "Ebből a szarból sosem fogy ki az üzemanyag?", felvetettem, hogy ha néha le is szállna -ha már az én pénzemből tankolják- a gyerekek felmehetnének sétahelikopterezni, olyat még úgysem csináltak. Ketten is elröhögték magukat. Vissza mosolyogtam. Magamban meg gondoltam: "Pókerhez is hülyék vagytok..." Amíg a heti jogtiprásomért álltam sorban, arra gondoltam, hogy milyen ügyes koppintása ez a -biztos nem drága- páncél a természetnek. Nem is értem, hogy miért sünök. Sem tüskéjük, sem nem aranyosak. Inkább bogarak. Ügyes másolata a rovarok evolúciós törzsfejlődésének, funkciója ugyanaz. Megvédi az állatot és helyettesíti a gerincoszlopot. Sorra kerültem közben. Előadó tiszteleg. Néztem, mint hal a szatyorban. Én gyorsan vissza. Engem ilyen jól neveltek. Amilyen az adjon Isten (Szebb jövőt!), olyan a fogadj Isten. Anyja neve három példányban, bla-bla-bla... Elsimeri a jogsértést? Persze, hogy nem. Remélem csak formaságból kérdez rá és nem azért, mert ennyire hülye. Ügyes voltam, sor vége. Hátra nézek, előkerült a focilabda, amivel fél órával előtte kikergettek a világból. Elvégre családi nap van, vagy mi a szösz. Beállok focizni. Majd néznek hülyén az ÁVH-sok. Néztek biza'! Nem tudták mire vélni, hogy egy magántelken, családi napon, családi- és szabadidőprogramok vannak... Jééé!
Úgy megszeppentek, hogy nem is rontották tovább a levegőt.
Még meghallgattuk a beszédeket, áldoztunk az egészségnek, elbúcsúztunk a közelebbi ismerősöktől és elindultunk haza. Fáradtabb voltam, mint szomjas. Hiányzott már a civilizáció is. El sem hiszem, hogy nem kocsiülésen, meg hangyabolyban alszok.
