Na végre kivégeztem. Amilyen gördülékenyen és szimpatikusan indult a könyv eleje, olyan erőltetett és ellenszenves a 6. fejezettől. Persze az elején is saját érdemeit fényezi az öntelt Tarjányi. Biztos akkor még nem sejtette, hogyha kikommandózta magát és vállalkozni fog, akkor majd sikkaszt is. A "fasiszta gárdák" és következetesen csak huligánokról, vagy idézőjeles forradalmárokról beszél az "utcai zavargások" kapcsán. Persze mosdatja a Sündőröket, sajnáltatja a Rendőrpalotát és terrorizmust fantáziál, pedig Draskovics még sok vízet nem zavart, amikor a könyv íródott.
Szóval összességében: Ha valaki nagyon el szeretné olvasni, szól nekem és neki ajándékozom, mert nem ér meg 2500 forintot.
Ha már Drazsénál járunk, idéznék a 2008-ban íródott könyvből:
"A politika játszik a terrorkártyával. Főként kampány idején áll ki valamelyik fontos ember, hogy komoly képpel felhívja a figyelmet a fenyegetettségre. Ettől remélnek szimpátiát, együttérzést - szavazatot."
Csak néha visszanyal a fagyi és kiderül a bizonyíték hamisítás, ugye Draskovics elvtárs?
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése