Rohadt mázlista állataim vannak. Ameddig emberek nem tudják mit esznek holnap, a pókok, skorpió és kaméleon két pofára zabálja a különböző kártevőket. Bizony, etetés volt. Fenntartva a hierarchikus látszatot, előbb én ebédeltem. (Nem! Nem azt, mint ők.) Müller folyamatosan bámul. "Mi a faszt akarsz?" Én meg visszanézek rá, hogy "nyugodj már meg! Hozzád sem szóltam." Kicsit paranoiás. Pedig szépen el van rejtve a pókoktól és Szofitól is. Stresszmentes élete van. Nem is tudja milyen jó neki, hogy mit sem sejt a világ dolgairól. Cserélnék vele, csak egy hétre. Vissza kéne vinni orvoshoz, mert nem gyógyul a szemén és a száján a tályog. 5 gramm. Nem tudják injekciózni. Marad a kenőcs és megrendíthetetlen hitem Isten kegyelmében.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése